Egy picur hétköznapjai

NA az nem volt tegnap. Párom lefeküdt tegnap du aludni egy kicsit, a picur meg akkor ébredt. Sebaj gondoltam, megetetem, majd én is eldőlök egy picit. Három órakor a hasamon szundizott a drága, én meg az alvás határán döglöttem a fotelben. Fölkeltem, gyerek az ágyba, gyorsan a gép elé, h megírjak és elküldjek egy hivatalos levelet. Megírni sikerült, küldeni már nem, mert 10 percig bírta az ágyban.
Fél hétig játszottuk a szopi, tisztábatevés, szopi kombót, pár perc alvással tarkítva. Bezzeg, ha rajtam aludt el, akkor ment a dolog :-)
A hiradót végigaludta, de akkor meg faterék jöttek, így pihenés nuku. Végignézte(ette) a magyar-török meccset. De legalább csöndben volt. Estére viszont befáradt és nyűgös lett a szentem, 10-től visított, apu meg elment aludni, így maradtam egyedül. Viszont így megnéztem az Elveszett szoba befejező részét (eddig össz 10 percet láttam belőle), és a végére bealudt. Letettem az ágyba és én is ledőltem. Volna. Még evett egy kisit aztán szerencsére rendesen bealudt és csak 3-kor kelt fel enni. Onantól pedig beállt a normális rend. Remélem így is marad.
Tegnap de. pedig az ügyintézést is elintéztük, dőlhet a lé :-))
Viszont rájöttem h lúzer vagyok. Abban biztos voltam ugyanis h a gyermek nem fogja végigaludni a kocsiban az ügyintézést, és ennie kell majd. No para, majd fejek le tejet, és apu megpróbálja cumival megetettni.
Ja. 20 perc alatt siekrült 20 milit kipréselnem magamból. A gyerek viszont 100-at eszik. Így végüll vittem vizet is szegénynek. Hálistennek gyorsak voltunk aludt végig, és csak az uccsó 10 perc volt sirós, míg hazaértünk.
Holnap viszont lehúzunk Velencére, így ma megint próbálkoznom kell, hátha több sikerrel járok a fejés terén.Remáljük a legjobbakat.