Egy picur hétköznapjai

Sziasztok! Folytatom a tegnapi ismertetőt.
Az ujjszopás és mancsnézegetés folyományaként jött egy új szokás: mostanság nem lerugom a takarómat, hanem megmarkolom és magamra húzom. Néha csak a szemem látszik ki alóla. Múltkor meg fogtam a takarómat és azzal együtt próbáltam az ujjamat a számba tenni, de nem ment. És sajna ha ökölbe szorítom a kezem, akkor sem fér a számba.
Egyébként sokat mosolygok, aminek anyáék nagyon örülnek. Muszáj nevetnem, amikor annyi csacsiságot mond nekem. Általában akkor vigyorgok, ha: visszabukam a tejet, anya orra alá pukiztam (az mostanság gyakran sikerül), éppen pisilek( lehetőleg akkor amikor éppen nincsen rajtam pelenka), vagy csak azt szeretném, hogy örüljenek.
Másik fő elfoglaltságom(a cicin lógás és az alváson kívül), ha Apával lehetek. Neki ugyanis van pocakja, amin nagyon jól lehet feküdni, csúzdázni rajta, oldalra legurulni, vagy csak hintáztat. Azt mondta, ez olyan mint a vízágy, csak ez zsírágy. De anya lehurrogta, mert szerinte ez csak egy kis pocak ami igenis kell Apának. A lényeg az, hogy nekem tetszik.
Jó éjt, holnap jövök megint.