Egy picur hétköznapjai

Bizony, ez lennék én.
Most már ugyanis nemcsak hasról hátra, hanem vissza is tudok fordulni, mindezt kombinálva némi tolatással és oldalirányú forgásokkal száguldok a lakásban. Csak anya mindig visszarak a játszószőnyegre.
De én cseles vagyok, hiába van a szőnyegen olyan bizé fölül(ez a tornáztató része, én sem tudom hogy hívják, az az izé, amiről lelógnak a kis lógnivalók-jól megmondtam mi? a képen látható egyébként), én kibújok közötte, vagy ráhenteredek, és magamra borítom a szőnyegemet.
És lovacskáznék egész nap, csak anya nyápic, azt mondta nem bírja sokat emelgetni a popómat. Szörnyű.Meg a kádban is próbálok felállni.
Szóval a mozgásom egyre jobb.
És most már eszem húst is. Elsőre fura volt, de ez is izlett, anya örömére.
Jó éjt, sziasztok!