Egy picur hétköznapjai

A legutóbbi belyegyzés óta minden megváltozott az életünkben. Akkor csak azt tudtuk, hogy márciusra kétgyerekes szülők leszünk, de máshogy alakult minden. Dec 8-án 24 hetes terhesen mentem reggel a Jánosba, vérző méhszájsebbel (később kiderült, nem az vérzet, azóta sem tudom, hogy mi lehetett), kiderült szivárog a magzatvizem. befektettek, és nemsokára jött a doki, hogy már annyira nincs magzatvizem, hogy az veszélyes a babára, meg kell császározni azonnal.

Így született meg második kislányunk Alina Rita 2009 dec. 8-án 10.47-kor 630 gr-mal és 29 cm-vel.

 

Már 13 napja a JÁnos Kórház PIC-n van, stabil, lélegeztetik, keringetik, próbálják beállítani a vérnyomását, stabilan tartják, amennyire csak lehetséges.

 

MI meg reménykedünk, hogy továbbre is ilyen jól bírja, és épségben, egészségben hozhatjuk majd haza pár hónap múlva.

Naponta egyszer mehetek be hozzá, viszek neki egy kis anyatejet, meg beszélek hozzá, ma a férjem is bemehetett.

 Az utóbbi időben szarakodott az IE, nem engedett fel blog.hu-s címekre, így ide sem tudtam írni, de az Opera megoldotta a dolgot.

Így hát eljött az idő, hogy megosszam veletek a kiscsaládunkban történt legnagyobb fejleményt: Márciusra eggyel nő a létszám!

természetesen még nem tudjuk fiú-e. vagy lány, de a kis szivecskéje már ott dobogott. :-)

 

Egyre jobban elhatalmasodik a Rékán az autómánia, ha sétálni megyünk, megfogdossa az összeset, különös tekintettel a hűtőrácsra, az emblémákra, rendszámokra (ezeket meg is szokta puszilni- értsd, próbálja megnyalni :-) ), és az abroncsokra.

Egyre többet rajzol (gyakran mindkét kezével egyszerre), mutogatja, hogy kéri a tollakat tartó dobozt, és persze szét is szórja azokat. Meg összerajzolta a falat, az apja negy örömére. Én meg le akartam szedni (nedves törlőkendővel), ekkor jöttem rá, hogy a tintaceruzával rajzolt oda, így az addig nem túl feltünő nyomot eléggé szétkentem. Kb, mint Mr. Bean a filmben. :-)

Na jó, még nem az igazi, de kezd ráérezni a csajszi.

Igazi apamániás lett, ha meglátja az apját (pl a falinaptáron)akkor elkezd rá mutogatni, és fülig érő vigyorral közli: Papa!Papa!

A másik nagy kedvenc a Totó, atotó (értsd: autó), mindegy, hogy tv-ben, újságban, ha meglátja akkor mondja.

Meg saját verzióban megy a hinta-palinta is, nála: Pinta-pinta, és ringatja hozzá a fejét.

Meg a szomszéd kislány által kitalált kis-kis kígyó kezdetű mondókát (kis-kis kígyó..mennek a bálba a kis-kis kígyók..most leülnek a kis-kis kígyók..stb) is próbála ismételni, ami nígy hangzik nála:  kis-kis-kis-kis.

 

Szorri mindenkitől, megint jóideje nem írtam, de (hálistennek) több a melóm (és kevesebb az időm), csinálom a másik blogomat is (mamakedvence.blogspot.com), gyöngyözök, és mostanság még horgolok is. Lecseréltük a kocsinkat is, jelenleg meg az egyik "kedves" szomszéddal balhézom folyamatosan a vízszámlák miatt, úgyhogy néha nagyon hulla vagyok.

Rólam ennyi elég is, pár apróság a nagylányról:

Pénteken Anyósomnál pakolgatta a nagyija smikcuccait a kis neszeszerből ki-be, mindegyiknek levett a kupakját. Egyszercsak Anyósom szól, hogy összekente vele a kezét. Gondoltam magamban milyen jó lesz lesikálni róla, nézem a gyereket - hát a száját is kikente ez a csaj! És nem kente mellé, gyönyörű cseresznyepiros kis szájjal illegette magát, kész hölgy már. :-)

És táncol, de úgy, hogy mindenki megszakad a nevetéstől aki nézi. Több stílusban nyomja, van a körbe-körbe (az egyik kezét közben a háta mögé teszi), a szőlőtaposós-helybenfutós, illetve a rogyasztott lábakkal lassan lépkedek forma. Meg néha úgy kitolja a kis pocakját, nagyon édes.

Már megvolt az első találkozás a hóval, asszem a kisasszonynak bejött a dolog. Van már szép anorákja, meg csizmája, amibe nemsokára jön is a Mikulás!! :-) Addig meg adventi kalendárium csokizás van.

 

Üdv, megint itt vagyunk.

Még pár infó az én nagyon-nagyon ügyes lánykámról.

A kis képeskönyvében már megismeri a kutyát, ha kérdezem hol van, rámutat és mondja, hogy vau-vau.. Igaz, hogy szerinte a kacsa is ezt mondja. :-))

Anyáméknál is mondta a kutyának, mutogatott rá és próbálta elkapni, de Negróka pánikszerűen menekült.

 Napról napra többett megy, és egyre ügyesebben, láthatólag nagyon élvezi. Felmászik a fotelra, az ágyra, és szépen le is tolat róluk.

Ezer éve nem írtam, mindenkitől bocsi! Ezúton megigérem (immár sokadszorra), hogy rendszeresen írok majd.

Elsőként a nagylányról, aki mindjárt egy éves lesz. Hihetetlen, hogy fejlődik. Hat foga van, de valszeg most jön a többi, nagyon nyűgös, és csak rág és rág. Engem is. :-(

Egyre ügyesebben járkál egyedül, lepakolja a cuccokat a szárítórol és odahozza nekem. Imádnivaló.

És egy kicsit rólunk: megvolt az esküvő, képek már fent. Jó volt, a "nászút" is, a gyerek imádott a Velencei tóban pancsolni.

Mára ennyi, sziasztok!

Hali, most én (az anyuka) írok:
Régen nem írtam, nem azért mert nem történt semmi, csak lusta voltam.
Szóval sorban a sok újdonság, amit Réka kisasszony produkál:
Kíbújt a harmadik, és rögtön utána a negyedik foga.
Múlthét hétfőn elkezdett mászni, szerdán pedig a kezembe kapaszkodva felállt!!
Azóta már száguld, mint a villám, már bejutott a fürdőbe és a konyhába is.
A hinta továbbra is nagy kedvenc.
A szomszédtól kapott hátihordózót ma avattuk fel, az is nagyon bejött neki (és nekem is, ugyanis a 9 kilója már nem vmi könnyű).
Tegnap előtt evett először natúr joghurtot, tegnap a barackos-zabpelyhes változatból benyalt 1,5 decit. :-))
Egyre érdeklődőbb, a szomszéd kislány és annak öcsikéje nagyon lenyűgözi őt.
És egy kicsit rólunk, szülőkről:
Megvan az esküvű időpontja, júli 3.
Megvan már a ruhám, cipőm, a gyűrűm (meseszép), és a Petinek a láncca.
Úgyhogy lekopogom, de jól haladnak a dolgok.
Üdv mindenkinek: Moira

Bizony, ez lennék én.
Most már ugyanis nemcsak hasról hátra, hanem vissza is tudok fordulni, mindezt kombinálva némi tolatással és oldalirányú forgásokkal száguldok a lakásban. Csak anya mindig visszarak a játszószőnyegre.
De én cseles vagyok, hiába van a szőnyegen olyan bizé fölül(ez a tornáztató része, én sem tudom hogy hívják, az az izé, amiről lelógnak a kis lógnivalók-jól megmondtam mi? a képen látható egyébként), én kibújok közötte, vagy ráhenteredek, és magamra borítom a szőnyegemet.
És lovacskáznék egész nap, csak anya nyápic, azt mondta nem bírja sokat emelgetni a popómat. Szörnyű.Meg a kádban is próbálok felállni.
Szóval a mozgásom egyre jobb.
És most már eszem húst is. Elsőre fura volt, de ez is izlett, anya örömére.
Jó éjt, sziasztok!

Sziasztok!
Rágóta nem írtam, most röviden összefoglalom mi történt velem Karécsony óta. Aztán megint gyakrabban olvashattok tőlem.
A sikongatást már abbahagytam, mos olyan hangokat adok ki magamból, hogy: ghhhhhh, egggggggggyeeeeeee, eeeeeeaaaaaaaaaeeeeeeeeeeeoooo.
És persze nevetek közben.
A hasamról már átfordulok a hátamra, vissza még nem megy, így anyának kell hurcolásznia.
Tudok tolatni is, pillanatok alatt sikerül lejutnom a játszószőnyegemről, így ilyenkor megint anya jön, hogy a helyemre pakoljon.
És van már egy fogam is. Amivel tudok harapni.
Egy ideje uzsonnára mindenféle pépeket kapok cici helyett, nagyon vicces a narancssárga, meg piros cucc(répa, cékla- a szerk), mindig nevetek rajta,
Mára ennyi, hamarosan jövök.

Sziasztok. Tegnap egész nap, és ma délelőtt be nem állt a szám. Nagyon tettszik, hogy különböző érdekes hangokat tudok produkálni, úgyhogy gyakoroltam is rendesen. Anya ma sutyiban fel is vette a hangomat a Nagyinak adandó telefonra, így bármikor meghallgathat.
Azért kellett titokban csinálnia, mert amint meglátom a telefont, vagy fényképezőgépet a kezében, onnantól nem produkálom magam, hanem csak bámulom, a kütyüt.

Sziasztok!
A szüleim kezdenek bezsongani ettől a Karácsony nevű izétől. Vettek egy fát(ez nem tudom mire lesz jó), meg színes gömböket, ezek tetszenek, de Anya elpakolta őket és azt mondta, hogy nem az enyémek. Akkor minek vették?
Anya megint sütött olyan finom illatú valamit, de nekem nem adott belőle. Bezzeg a szomszéd kislánynak vittünk át sütit. Csak azért mert ő már nagyobb megeheti az én sütimet? Szörnyű mik történnek.
Viszont elkészültek a rokonoknak az ajándékok, a becses fotómmal díszített naptárak. Igen aranyos vagyok rajta, be kell valljam.Egyenlőre ennyi, majd jövök még. Sziasztok!

Sziasztok!
Lassan itt a Karácsony, ezért Anya vett nekem egy szép Next rózsaszín ruhácskát, és egy jó meleg kertésznacit. Meg kaptam rózsaszín harisnyákat és kiscipőt is. Apa imád nekem ilyen csajszis holmikat venni.
Tegnap pedig nevettem egy nagyot. Anya teljesen elérzékenyült és Apa is örült, ráadásul ma megismételtem eme tudományom. Muszáj nevetnem, ha Anya ennyire puszilgatja az arcom.

De a legizgisebbet nem is mondatm még, ma majdnem megettem egy cikk mandarint. Anya odanyújtotta, hogy megnyalogassam (kostóltam már így szőlőt és almát is) én meg beszippantottam a számba. Anya alig győzte kikapni. Már várom, hogy ilyen finomakat is egyek, ne csak tejecskét, de Anya azt mondta, még egy hónapot várnom kell.
Sziasztok, boldog ünnepeket!

Sziasztok!
Egyre több dolgot tudok már csinálni. Már nem csak nézem a kezem, hanem a számbagyömöszölöm és rágcsálom. Anya szerint a fogam jön, mert rágok, mindent összenyálazok. Ez olyan jó móka.
És megfogom a macis csörgőmet, és azt is megpróbálom megenni. Kicsit nagy még nekem, de a füle azért belefér a számba. Anya most már a nagy kék madarat is oda meri nekem adni (eddig csak lóbálta előttem), mert azt is meg bírom tartani.
És sokat gyügyögök is. Szép hangom van, szeretem is ha hallják.Anyával és Apával is szoktam beszélgetni, de főleg azt szeretem, ha Anya énekel nekem.
NA mára ennyi, jó éjt!

Sziasztok! Folytatom a tegnapi ismertetőt.
Az ujjszopás és mancsnézegetés folyományaként jött egy új szokás: mostanság nem lerugom a takarómat, hanem megmarkolom és magamra húzom. Néha csak a szemem látszik ki alóla. Múltkor meg fogtam a takarómat és azzal együtt próbáltam az ujjamat a számba tenni, de nem ment. És sajna ha ökölbe szorítom a kezem, akkor sem fér a számba.
Egyébként sokat mosolygok, aminek anyáék nagyon örülnek. Muszáj nevetnem, amikor annyi csacsiságot mond nekem. Általában akkor vigyorgok, ha: visszabukam a tejet, anya orra alá pukiztam (az mostanság gyakran sikerül), éppen pisilek( lehetőleg akkor amikor éppen nincsen rajtam pelenka), vagy csak azt szeretném, hogy örüljenek.
Másik fő elfoglaltságom(a cicin lógás és az alváson kívül), ha Apával lehetek. Neki ugyanis van pocakja, amin nagyon jól lehet feküdni, csúzdázni rajta, oldalra legurulni, vagy csak hintáztat. Azt mondta, ez olyan mint a vízágy, csak ez zsírágy. De anya lehurrogta, mert szerinte ez csak egy kis pocak ami igenis kell Apának. A lényeg az, hogy nekem tetszik.
Jó éjt, holnap jövök megint.

Na, ma átveszem anyától az írást. Ő mindig elsumákolja a dolgot, pedig annyi izgalmas dolog történik velem.
Elösször is bemutatkozom: Réka Brigitta vagyok. 2007 augusztus 24-én hajnalban születtem, 55 centisen, 3600 grammal. És már nagy hajam volt akkor is.
Azóta csak növök, mint a gomba, már hat és fél kiló vagyok. Sok mindenhez értek már: tudom szopni az ujjam (főleg a bal kezemet szeretem), sokat gyügyögök (nagyon szép hangom van ám) és figyelek minde érdekes dologra. Például a kezemre.Annyira érdekes ahogy ökölbe szorítom a mancsom, majd lassan közelítem a szememhez.Aztán szépen bele is paszírozom az arcomba, anya legnagyobb örömére. Meg kapálózom, ha anya megmutatja a kék madárkámat, vagy a macis csörgőt rázza.
Megfordulni még nem akarok, bár ha a pocakomra tesznek le, akkor próbálkozom, de ekkora testet nehéz mozgatni. A doki néni is ezt mondta. Elégedjenek meg azzal, hogy megtartom a fejem, kinyomom a felsőtestem és nézelődök figyelmesen.
Na mára ennyi, holnap folyatom.Sziasztok : Réka

Na tegnap velem fürdött a leányzó és úgy néz ki, h velem is élvezte a dolgot.
Az éjszaka viszont elég lepra volt, mikor lefeküdtem, a kishölgy egyből ébredt, kajáltunk. A Párpmnak meg annyira fájt az izületi gyulladása, h nem bírt aludni. Így én sem aludtam vmi sokat, ráadásul egy hülyeségen totál fölhúztam magam. Még ma is morci vagyok tőle, pedig ettől nem lesz jobb :-S
Na mindegy. A kisasszony végre alszik, Apa ugyszintén .
Jó hír viszont, h szerdán jön Nagyim és hoz palacsintát! :-))) Mégiscsak szép az élet.

Tegnapelőtt eljött a nagy nap, és a kiscsajszi első ízben fürdött Apával a nagy kádban. A gyerek is élvezte a dolgot (csöndesen nézelődött), de szerintem Apa életében ez nagyobb élmény volt. Annyira odavolt érte, h a pancsizás tegnap is megismétlődött  közmegelégedésre. Ma sajna nem, mert dolgozik. Olyan édes volt, megkérdezte a picurt, h milyen volt Apával fürdeni, mire az frappánsan válszolt is: "gööö" Hogy ez pontosan mit jelent,még nem tudom, de valszeg tetszett neki a dolog.
Azt még meg sem írtam h múlt hét végén sikerült leugranunk egy két napos miniszabira faterék telkére. Az út oda-vissza eseménytelenül telt (értsd: végigaludt az egészet- én meg végre ülhettem elől). Az idő is szép volt így tudott levegőzni a kicsi, viszont éjjel nem akart aludni. Nem hisztizett, vsak abban a pillanatban, h le akartam tenni, jött a nyüszögés. Hajnali 3-kor baludtunk egy kicsit mindketten, de felébredtem apámra aki bejött, h lekapcsolja a villanyt. Rámhozta a frászt teljesen, ráadásul pár percre rá a kisasszony is újra felébredt. Végül azért elaludt, és összességében az egész kellemes volt. Jól esett egy kicsit kimozdulni itthonról.

NA az nem volt tegnap. Párom lefeküdt tegnap du aludni egy kicsit, a picur meg akkor ébredt. Sebaj gondoltam, megetetem, majd én is eldőlök egy picit. Három órakor a hasamon szundizott a drága, én meg az alvás határán döglöttem a fotelben. Fölkeltem, gyerek az ágyba, gyorsan a gép elé, h megírjak és elküldjek egy hivatalos levelet. Megírni sikerült, küldeni már nem, mert 10 percig bírta az ágyban.
Fél hétig játszottuk a szopi, tisztábatevés, szopi kombót, pár perc alvással tarkítva. Bezzeg, ha rajtam aludt el, akkor ment a dolog :-)
A hiradót végigaludta, de akkor meg faterék jöttek, így pihenés nuku. Végignézte(ette) a magyar-török meccset. De legalább csöndben volt. Estére viszont befáradt és nyűgös lett a szentem, 10-től visított, apu meg elment aludni, így maradtam egyedül. Viszont így megnéztem az Elveszett szoba befejező részét (eddig össz 10 percet láttam belőle), és a végére bealudt. Letettem az ágyba és én is ledőltem. Volna. Még evett egy kisit aztán szerencsére rendesen bealudt és csak 3-kor kelt fel enni. Onantól pedig beállt a normális rend. Remélem így is marad.
Tegnap de. pedig az ügyintézést is elintéztük, dőlhet a lé :-))
Viszont rájöttem h lúzer vagyok. Abban biztos voltam ugyanis h a gyermek nem fogja végigaludni a kocsiban az ügyintézést, és ennie kell majd. No para, majd fejek le tejet, és apu megpróbálja cumival megetettni.
Ja. 20 perc alatt siekrült 20 milit kipréselnem magamból. A gyerek viszont 100-at eszik. Így végüll vittem vizet is szegénynek. Hálistennek gyorsak voltunk aludt végig, és csak az uccsó 10 perc volt sirós, míg hazaértünk.
Holnap viszont lehúzunk Velencére, így ma megint próbálkoznom kell, hátha több sikerrel járok a fejés terén.Remáljük a legjobbakat.

    Hát túlvagyunk az első nehezebb estén. A kiscsajszi úgy gondolta ítt az ideje megmutatni, mennyire nagy hangja van. Úgyhogy 11-től hajnali 1-ig üvöltött, fél óra alvást biztosítva anyjának. Apu ugyanis aludt, feje mellett az üvöltő deddel.Anyu nem aludt. Etetett. Ringatott. Tisztába tette a picurt. Etetett.Majd végtelenítette a ciklust.
Reggelre viszont a gyerek belefáradt a bőgésbe, és azóta alszik, és csöndben táplálkozik néha.
Meg lekakilja a lepedőt. És a szőnyeget. Sebaj a mosógép mos, a C*lgon calgonizál, a V*nish pedig kiszedi a foltokat a szőnyegből. Remélhetőleg.